Nos, tegnap megint volt szerencsém találkozni Mr. Idegesítően Nyávogó Macskalakótárssal. Éppen padlizsánkrémet készítettem a konyhában, amikor égtelen nyávogásba kezdett, de olyan igazán idegesítőbe, majd a résnyire nyitva hagyott ajtón keresztül feljött a konyhába.
Igazság szerint itt támadt egy egészen zseniális ötletem, miszerint mi lenne, ha véletlenül résnyire nyitva hagynám a bejárati ajtót, ő véletlenül kiszökne, az ajtó pedig véletlenül bezáródna utána. Mert véletlenek márpedig vannak, mint tudjuk:)
Aztán persze rájöttem, hogy ez annyira nem humánus megoldás, szegény Jeff biztosan teljesen kiborulna...
Azért gondoltam, valamilyen módon mégiscsak ki kellene tolni a macskával, hátha tanul az esetből. Ezért elkezdtem látványosan enni előtte, ennek köszönhetően max hangerőre és repeatre kapcsolta magát, így kénytelen voltam ezt a módszert is elvetni.
Rájöttem, hogy a legjobb az lenne, ha kiegyeznék vele, mégiscsak jobb a békesség. Na persze semmi extra barátkozás, csak tűzszünet. Odamentem hozzá, megsimogattam a fejét. Azt hiszem, itt rontottam el a dolgot, ugyanis ezt úgy fordította le magának, hogy akkor mi már haverok vagyunk. Egyre közelebb és közelebb jött. Próbáltam hozzá beszélni először angolul, aztán macskául, végül magyarul, de egyik sem használt. És volt olyan pofátlan, hogy hozzámdörgölte magát miközben én padlizsános kézzel tehetetlenül álltam és rájöttem, hogy valóban nem szeretem a macskákat.
Ja és az egyik lakótársam itthon volt, úgyhogy valószínűleg hallotta a párbeszédünket... Ő volt, akinek az ablakát is dobáltam, szóval mostmár végképp jó lehet rólam a véleménye:D
Igazság szerint itt támadt egy egészen zseniális ötletem, miszerint mi lenne, ha véletlenül résnyire nyitva hagynám a bejárati ajtót, ő véletlenül kiszökne, az ajtó pedig véletlenül bezáródna utána. Mert véletlenek márpedig vannak, mint tudjuk:)
Aztán persze rájöttem, hogy ez annyira nem humánus megoldás, szegény Jeff biztosan teljesen kiborulna...
Azért gondoltam, valamilyen módon mégiscsak ki kellene tolni a macskával, hátha tanul az esetből. Ezért elkezdtem látványosan enni előtte, ennek köszönhetően max hangerőre és repeatre kapcsolta magát, így kénytelen voltam ezt a módszert is elvetni.
Rájöttem, hogy a legjobb az lenne, ha kiegyeznék vele, mégiscsak jobb a békesség. Na persze semmi extra barátkozás, csak tűzszünet. Odamentem hozzá, megsimogattam a fejét. Azt hiszem, itt rontottam el a dolgot, ugyanis ezt úgy fordította le magának, hogy akkor mi már haverok vagyunk. Egyre közelebb és közelebb jött. Próbáltam hozzá beszélni először angolul, aztán macskául, végül magyarul, de egyik sem használt. És volt olyan pofátlan, hogy hozzámdörgölte magát miközben én padlizsános kézzel tehetetlenül álltam és rájöttem, hogy valóban nem szeretem a macskákat.
Ja és az egyik lakótársam itthon volt, úgyhogy valószínűleg hallotta a párbeszédünket... Ő volt, akinek az ablakát is dobáltam, szóval mostmár végképp jó lehet rólam a véleménye:D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése