A helyzet az, hogy az ember bármennyire is lusta, azért enni mégiscsak kell. Az első két hétben eddig remekül elvoltam azzal, hogy vagy meghívtak vacsorázni, vagy csináltam tejbegrízt illetve palacsintát és egyszer főztem tésztát is, de valljuk be, ahhoz sem kell túl nagy tehetség. Pedig egyébként szeretek főzni.
Ellenben ma tényleg olyan előkészülős, aprítós, hosszankevergetős, sokszor nézegetős főzésbe kezdtem:) Ráadásul volt főétel is, desszert is és mindkettő olyan volt, amit még előtte sosem csináltam. Najó, azért ezek sem tartoznak éppen a bonyolult ételek közé (bár egy ilyen felszereltségű konyhában azért van bennük kihívás), ellenben nagyon finomak és jól is néznek ki.
Íme:
Íme:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése