Amazing Jasper

Az elmúlt több, mint egy hétben eléggé összesűrűsödtek a programjaim. Múlt héten szerdán Ildikóval és Andival elmentünk Edmontonba, ez Saskatoontól nagyjából 6 órára van autóval, Alberta tartomány fővárosa. Előtte még elmentünk a Taste of Saskatchewan nevezetű rendezvényre, ami nem kicsit hatalmas ötlet. Ilyenkor az egyik parkba a folyóparton kiköltözik rengeteg étterem, te vehetsz jegyeket és ezekért kapsz különböző ételeket, mindegyikből csak egy kicsit és így rengeteg fajtát kipróbálhatsz. Így történt, hogy ettem sushit, sült bordát, csípős csirkeszárnyakat, édes sültburgonyát, lazacszendvicset, rákot, citromos tortát és krémsajttal-saskatchewan berryvel töltött palacsintát és még sok mást:) Ja és mindeközben különböző koncertek van, szóval elég jó kis rendezvény:) Nade visszatérve az útra, odafelé Lloydminsterben le is fényképeztük magunkat a nem túl impozáns piros oszlopok előtt, ami a két tartomány határát jelenti.

Persze nem ok nélkül mentünk Edmontonba; Andi csapattársainak volt itt horse showja, úgyhogy félig meddig azt mentünk megnézni, ami egyébként érdekes volt, hiszen még sosem voltam ilyenen, a lovak pedig gyönyörűek voltak:) Segítettem is néha egy kicsit, amiben tudtam, bár sajnos nem értek a lovakhoz. Egyébként iszonyú meleg volt, a többiek rákvörösre égtek, nekem csak a napszemüvegem helye világított este az arcomon, mondanom sem kell, hogy jót nevettem magamon, amikor a tükörbe néztem:D

Azonban ami a legjobb volt ebben az öt napos kirándulásban, az Jasper. Ez Kanada egyik leghíresebb nemzeti parkja, Edmontontól 4 órára van, de mint tudjuk Kanadában 4 óra utazás nem utazás, úgyhogy mi úgymond csak éppen elugrottunk Jasperbe:)
A 4 óra alatt szépen látszott a középsuliban megtanult átmenet: puszta, majd néhány fa egy-két huplival, majd nagyobb hupli sok fával, erdő, és végül a Sziklás-hegység. Gyönyörű szép volt, amikor megpillantottuk a távolban az első hegycsúcsokat és ahogy közeledtünk, csak egyre szebb és szebb lett. Persze minden kanyarban, minden érdekes virágnál megálltunk út közben, így kicsit több időbe telt odaérni, de megérte. Ja és végre láttam prérililiomot, ami Saskatchewan tartomány virága és szigorúan védett növény. A nemzeti parkba egyébként nem lehet csak úgy bemenni autóval, ha meg akarsz állni, vagy túrázni, akkor belépőt kell venned, ami szerintem nagyon jó dolog, így talán kevésbé teszik tönkre a természet csodáit.

Még talán 2-3 km-t sem tettünk meg a nemzeti parkon belül, amikor az út szélén békésen bóklászó kecskecsapatra akadtunk. Bolyhos szőrű kicsik és nagyok egyaránt és egyáltalán nem zavartatták magukat, amikor az emberek kiugrottak az autójukból és elkezdték őket fotózni. Valószínűleg már hozzászoktak. Ugyanúgy, ahogy a rénszarvasok is. Amint megláttuk őket, fék, ugrás ki a kocsiból és máris készültek a jobbnál jobb rénszarvasos képek. Először csak távolról fotóztam őket, mint mindenki, majd mivel békésnek tűntek, közelebb merészkedtem és nagyjából 2 m távolságból csináltam róluk képet, ők pedig készségesen pózoltak, aminek az eredménye ez lett:

Az egyik helyen, ahol megálltunk mókust is fotóztam , amint éppen tankönyvbeillően rágcsálja a tobozt. Szóval az állatok itt elég barátságosak, csak azt sajnáltam, hogy medvét nem láttam, de ami késik, az nem múlik:) Ja egyébként vicces volt, amikor később szereztünk térképet és megpillantottam a sarkában: kérjük a medvéktől legalább 100m, a rénszarvasoktól pedig legalább 30m távolságot tartson:D

Nos, mivel tudtunk, hogy nincs sok időnk, ezért elmentünk az információs központba, hogy kérjünk egy térképet és egy kis útbaigazítást, mit tudunk egy nap alatt megnézni. Ennek köszönhetően az első megállónk Mount Edith Cavellben, egy gleccser lábánál volt, ahol a fekete sziklát a jég fehérre csíkozza, amin megcsillan a napfény, a háttérben pedig a tiszta kék ég:) Szóval gyönyörű:)

A másodszorra az Athabasca Fallsnál álltunk meg. Ezt már az útikönyvből kinéztem, ez Jasper legnagyobb és talán legszebb vízesése. Mindenesetre, ha nem is az, engem akkor is lenyűgözött:) Érdekes, hogy a nemzeti parkon belül a folyók és tavak egy része nem a hagyományos sötétkék, vagy sötét türkiz, hanem egészen világos, fehérrel kevert türkizkék, szóval elég különleges. Ennél már csak az a különlegesebb, ha a vízesés is ilyen színű és nekem ehhez volt itt szerencsém. Gyönyörű látvány, ahogy a békésen csordogáló folyó hirtelen egy egészen keskeny kanyonba omlik le, aminek a falát különböző különleges mintákra formálja: hol teknőszerűen, hol rétegesen. Lesétáltunk egészen az aljáig, ahol már lecsendesedik a víz és persze ez a hely is tartogatott valami nem mindennapit: különböző méretű kocka alakú kövekkel volt terítve a part, de tényleg olyan volt, mintha emberi kéz formálta volna, pedig nem:)

Az utolsó megállónk egy félelmetes és kicsit vadregényes helyen volt, a Maligne Canyonban. Kiszálltunk a kocsiból, közelebb sétáltunk és egyből szemben találtuk magunkat az első kihívással egy híd és az alatta lévő feneketlen szakadék személyében. A történethez azt a kicsit sem elhanyagolható tényt is hozzá kell tennem, hogy mindkettőnknek tériszonya van, így tényleg nem kis kihívás volt benne:) Viszont emellett tényleg csodálatos hely, egy egészen keskeny kanyon, legalábbis egy ideig, nagyon szép formákat vájt itt is a víz, helyenként kis vízesések vannak, az egyiknél szivárványt is láttam, helyenként pedig annyira mélyen folyik a folyó, hogy nem is látni, csak a nagy sötétséget, amit mohák nőnek be és amibe öreg fák dőltek bele, szóval eléggé filmbe illő:)

Igazság szerint ezeket nem lehet szavakkal igazán jól visszaadni és még a fényképek sem olyanok, mint élőben, viszont azt hiszem ez egy olyan hely, ahova az embernek el kell mennie egyszer az életében, ha teheti, én biztosan vissza fogok menni egyszer!:)

Edmontonban még elmentünk a híres West Edmonton Mallba. A cél nem kifejezetten a vásárlás volt, persze azt sem hagytuk ki, viszont ez maga is egy látványosság. Akkora bevásárlóközpontról van szó, hogy van benne vidámpark, jégpálya (ami télen-nyáron működik), tengert utánzó medence és csúszdás élményfürdő. Igen, mindez egy plázában. Eléggé megdöbbentő volt mindenesetre.
Utána még megnéztük Edmonton belvárosát is az egy-két felhőkarcolóval, bár ezek csak 30-40 emelet magasak ránézésre, de azért jó volt ezt is látni.

Összességében nagyon jó volt ez a pár nap, bár nagyon elfáradtam, de tényleg megérte. És lesz saját rendszámtáblám, mert Andi nekem adja az egyiket az autójáról!!!:) Majd, ha már itt lesz, csinálok róla képet és mesélek többet az itteni rendszámtáblákról, mert nem éppen átlagosak:)