Július 1 - Kanada nemzeti ünnepe, amikor az első tartományok egyesülését, gyakorlatilag Kanada megszületését ünnepeljük
Canada Day alkalmából országszerte különböző programokat szerveznek, aminek én is részese lehettem.
Az egész csütörtökömet reggel 9től éjfélig a Diefenbaker Parkban töltöttem a magyar sátorban. Az egész park tele volt a különböző népek sátraival, akik nemzeti ételeket és tárgyakat árultak, volt a gyerekeknek mindenféle felfújható játékcsoda, egy nagy színpad és középen hatalmas tér, ahova mindenki kiülhetett a pokrócával, kempingszékével és kedvére nézelődhetett. A délelőtt és koradélután nagyjából azzal telt el, hogy egy-egy nemzet bemutatta saját táncát. Voltak hastáncos indiaiak, ugráló kínaiak, doboló és táncoló japánok, szoknyás skótok, elegáns franciák, népviseletes németek és még sorolhatnám. Délután pedig rengeteg koncert volt, szóval végig nagyon jó volt a hangulat.
Én nagyrészt a magyar sátorban voltam és lángost sütöttem, időnként belenéztem a műsorokba, körbenéztem, hogy ki mit árul, sétáltam a folyóparton és jól éreztem magam:)
A magyaroknál szuper volt a hangulat, rengeteget nevettünk és a lángos készítést is kedvünkre formáltuk. Ildikóék nem egészen olyan lángost szoktak sütni - mert hogy minden évben kijönnek ide - mint amit otthon ismerünk. Ezt a lángost fokhagymával vagy porcukorral eszik és sütés előtt csinálnak rá két lyukat középen. Mi ezt továbbfejlesztettük és mosolygós lángosokat csináltunk:) Onnantól mindenki olyat kért, nem volt mit tenni:D
Ja és angolul a lángost elephant ear-nek hívják, ami szerintem elég vicces:)
Kanada szülinapja alkalmából egyébként volt egy asztalnyi méretű torta is, bár az mire odaértünk elfogyott, este pedig tűzijáték. A park egy része egy dombon fekszik, úgyhogy oda másztunk fel és a fűben ülve néztük a tűzijátékot:) Nem volt ugyan akkora, mint nálunk augusztus 20-án szokott lenni, de attól még nagyon tetszett:)
Ami egyébként az egyik legjobb volt ebben a napban, hogy láttam milyen Kanada, mármint az emberek. Tudni kell, hogy Kanadában nagyon sok a bevándorló, rengetegen vannak Kínából, de sokan vannak Európából, Indiából, Afrikából stb. Ennek ellenére itt mindenki kanadai és mindenki büszke arra, hogy kanadai. Canada Day alkalmából mindenki kis piros-fehér zászlót (én is), vagy felkötött egy juharlevél mintás kendőt, ilyen volt a napernyője vagy a kempingszéke, esetleg az arcára festetett egy kanadai zászlót, sőt még a kutyákra is ráakasztottak valami kanadait. És az egész ellenére mégis mindenki bátran megtarthatja a saját kultúráját is, a saját és népe szokásait. Itt nem az a lényeg, mint Magyarországon, sőt szerintem egész Európában, hogy minden kisebb etnikumot elnyomjunk. Ezt mutatta ez a nap is, hiszen mindenki fellépett, mindenki állított sátrat és mindenki elismerte a másikat.
Persze nem tudom, mi a jó megoldás, mert így meg talán az igazi kanadai szokások tűnnek el, de mindenesetre érdekes volt látni és érdekes volt megtapasztalni, hogy létezik ilyen is.
Canada Day alkalmából országszerte különböző programokat szerveznek, aminek én is részese lehettem.
Az egész csütörtökömet reggel 9től éjfélig a Diefenbaker Parkban töltöttem a magyar sátorban. Az egész park tele volt a különböző népek sátraival, akik nemzeti ételeket és tárgyakat árultak, volt a gyerekeknek mindenféle felfújható játékcsoda, egy nagy színpad és középen hatalmas tér, ahova mindenki kiülhetett a pokrócával, kempingszékével és kedvére nézelődhetett. A délelőtt és koradélután nagyjából azzal telt el, hogy egy-egy nemzet bemutatta saját táncát. Voltak hastáncos indiaiak, ugráló kínaiak, doboló és táncoló japánok, szoknyás skótok, elegáns franciák, népviseletes németek és még sorolhatnám. Délután pedig rengeteg koncert volt, szóval végig nagyon jó volt a hangulat.
Én nagyrészt a magyar sátorban voltam és lángost sütöttem, időnként belenéztem a műsorokba, körbenéztem, hogy ki mit árul, sétáltam a folyóparton és jól éreztem magam:)
A magyaroknál szuper volt a hangulat, rengeteget nevettünk és a lángos készítést is kedvünkre formáltuk. Ildikóék nem egészen olyan lángost szoktak sütni - mert hogy minden évben kijönnek ide - mint amit otthon ismerünk. Ezt a lángost fokhagymával vagy porcukorral eszik és sütés előtt csinálnak rá két lyukat középen. Mi ezt továbbfejlesztettük és mosolygós lángosokat csináltunk:) Onnantól mindenki olyat kért, nem volt mit tenni:D
Ja és angolul a lángost elephant ear-nek hívják, ami szerintem elég vicces:)
Kanada szülinapja alkalmából egyébként volt egy asztalnyi méretű torta is, bár az mire odaértünk elfogyott, este pedig tűzijáték. A park egy része egy dombon fekszik, úgyhogy oda másztunk fel és a fűben ülve néztük a tűzijátékot:) Nem volt ugyan akkora, mint nálunk augusztus 20-án szokott lenni, de attól még nagyon tetszett:)
Ami egyébként az egyik legjobb volt ebben a napban, hogy láttam milyen Kanada, mármint az emberek. Tudni kell, hogy Kanadában nagyon sok a bevándorló, rengetegen vannak Kínából, de sokan vannak Európából, Indiából, Afrikából stb. Ennek ellenére itt mindenki kanadai és mindenki büszke arra, hogy kanadai. Canada Day alkalmából mindenki kis piros-fehér zászlót (én is), vagy felkötött egy juharlevél mintás kendőt, ilyen volt a napernyője vagy a kempingszéke, esetleg az arcára festetett egy kanadai zászlót, sőt még a kutyákra is ráakasztottak valami kanadait. És az egész ellenére mégis mindenki bátran megtarthatja a saját kultúráját is, a saját és népe szokásait. Itt nem az a lényeg, mint Magyarországon, sőt szerintem egész Európában, hogy minden kisebb etnikumot elnyomjunk. Ezt mutatta ez a nap is, hiszen mindenki fellépett, mindenki állított sátrat és mindenki elismerte a másikat.
Persze nem tudom, mi a jó megoldás, mert így meg talán az igazi kanadai szokások tűnnek el, de mindenesetre érdekes volt látni és érdekes volt megtapasztalni, hogy létezik ilyen is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése