Ma már a kanadai napfénnyel ébredtem. Ahogy tegnap este, ma sem igazán találtam senkit a házban, úgyhogy megreggeliztem, majd elkezdtem kipakolni. Egy idő után gondoltam kiderítem mi a mai program, de addigra Leila már bent volt az egyetemen, úgyhogy holnap egyedül próbálok meg odatalálni.
Délután vásárlással egybekötött rövid sétát tettem. Kanada nagyon más mint Magyarország. A családi övezet kis utcái 2x2 sávos, középen fával elválasztott utcák, a forgalmasabb már 3x3 sávos. A házak egyébként éppen olyanok, mint az amerikai filmekben. Az én meglátásom szerintem azonban két csoportra oszthatjuk őket. Az első típusba tartoznak azok, amiknek látszólag nincs is elejük: minimális ablak, ajtó sehol, a másodikba pedig azok, amelyek plazmatévére emlékeztető ablakkal vannak ellátva, hogy garantáltan mindenki belásson a másik házába.
Miután ezt megállapítottam elindultam a boltba. Kereszteződés. Állok és várok a zöldre a nem létező zebránál, ugyanis itt nem ám, hogy zebra csíkok, de jóformán semmi nincs felfestve, az ember találomra megy át az úton. Szerencsémre éppen arra járt e helybéli és megnyomta a jelzőgombot, hogy át tudjunk menni...:) Azért ennyivel nem ússzuk meg a kereszteződéseket. Itt nem lehet bármilyen irányba átmenni; a gomb csak egy irányba 'csinál' zöldet, szóval az 1. sarokról csak a 2. sarokra juthatunk, onnan csak a 3.-ra, majd csak a 4.-re, szóval, ha 'rossz' sarokra akarunk eljutni, megeshet, hogy körbe kell mennünk az egész kereszteződésen. Tapasztalat.:)
Végre eljutottam a boltig, naivan magamhoz vettem egy kis bevásárlókosarat, a többi ember egyébként nagyrészt raklapszerű kocsikkal jött be... Lehet, hogy csak én tévedtem rossz boltba, de egyenlőre úgy néz ki, hogy Kanadában a kis kiszerelés fogalma nem ismert. A legkisebb tusfürdő és sampon kétszer akkora, mint otthon az átlagos. A legkisebb tej 3 liter, pulykamell hatosával összecsomagolva, tésztaszósz egy hetes kiszereléssel, a gabonapehely pedig legalább havi, ha minden reggel azt eszünk. Amikor találtam egy átlagos méretű diabetikus lekvárt, egy hatalmas sóhaj és hangos nevetés hagyta el a számat, nem akartam elhinni. Mint utólag kiderült, az átlagosnak vélt fogkrém is nagyobb az átlagosnál... Viszont ami a leginkább meghökkentett, az a kutyakaja kiszerelésű liszt volt. Nyilván sosem tudhatjuk, mikor lesz világvége:)
Délután vásárlással egybekötött rövid sétát tettem. Kanada nagyon más mint Magyarország. A családi övezet kis utcái 2x2 sávos, középen fával elválasztott utcák, a forgalmasabb már 3x3 sávos. A házak egyébként éppen olyanok, mint az amerikai filmekben. Az én meglátásom szerintem azonban két csoportra oszthatjuk őket. Az első típusba tartoznak azok, amiknek látszólag nincs is elejük: minimális ablak, ajtó sehol, a másodikba pedig azok, amelyek plazmatévére emlékeztető ablakkal vannak ellátva, hogy garantáltan mindenki belásson a másik házába.
Miután ezt megállapítottam elindultam a boltba. Kereszteződés. Állok és várok a zöldre a nem létező zebránál, ugyanis itt nem ám, hogy zebra csíkok, de jóformán semmi nincs felfestve, az ember találomra megy át az úton. Szerencsémre éppen arra járt e helybéli és megnyomta a jelzőgombot, hogy át tudjunk menni...:) Azért ennyivel nem ússzuk meg a kereszteződéseket. Itt nem lehet bármilyen irányba átmenni; a gomb csak egy irányba 'csinál' zöldet, szóval az 1. sarokról csak a 2. sarokra juthatunk, onnan csak a 3.-ra, majd csak a 4.-re, szóval, ha 'rossz' sarokra akarunk eljutni, megeshet, hogy körbe kell mennünk az egész kereszteződésen. Tapasztalat.:)
Végre eljutottam a boltig, naivan magamhoz vettem egy kis bevásárlókosarat, a többi ember egyébként nagyrészt raklapszerű kocsikkal jött be... Lehet, hogy csak én tévedtem rossz boltba, de egyenlőre úgy néz ki, hogy Kanadában a kis kiszerelés fogalma nem ismert. A legkisebb tusfürdő és sampon kétszer akkora, mint otthon az átlagos. A legkisebb tej 3 liter, pulykamell hatosával összecsomagolva, tésztaszósz egy hetes kiszereléssel, a gabonapehely pedig legalább havi, ha minden reggel azt eszünk. Amikor találtam egy átlagos méretű diabetikus lekvárt, egy hatalmas sóhaj és hangos nevetés hagyta el a számat, nem akartam elhinni. Mint utólag kiderült, az átlagosnak vélt fogkrém is nagyobb az átlagosnál... Viszont ami a leginkább meghökkentett, az a kutyakaja kiszerelésű liszt volt. Nyilván sosem tudhatjuk, mikor lesz világvége:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése