Múlt héten pénteken Ildikóval és Debbel elmentünk a homokdűnékhez, ugyanis bármennyire is hihetetlen, Kanadában homokdűnék is vannak:)
Persze amikor elindultunk, elkezdett szakadni az eső, mert miért is ne, de szerencsére viszonylag hamar elállt. Útközben megálltunk a Diefenbaker víztározónál, egy borsóültetvénynél, amit jól meg is dézsmáltunk és még itt-ott, szedni mindenféle növényt, úgyhogy egy egész botanikuskert volt a kocsiban, mire visszaértünk. Sem térképet, sem gps-t nem vittünk magunkkal, de egészen jól megvoltunk nélkülünk, viszont úgy gondoltuk, nem árt mégiscsak venni egy térképet, ki tudja mikor lesz rá szükségünk. Az eredménye az lett a dolognak, hogy a térkép megvásárlása után kb. 10 perccel sikeresen eltévedtünk:D Mondjuk szerencsére kellemes eltévedés volt, mert a folyópartra jutottunk le, egy nagyon kellemes, csendes helyre. Találtam hatalmas kagylót a parton, ami gyönyörűen csillog belül, csak ki kell majd takarítanom, és ettünk 1 dolláros fagyit (200 ft), ami háromszor vagy négyszer akkora volt, mint otthon egy gombóc:)
Folytatva az utunkat, átkeltünk a folyón egy kis kompon, ahol a komposbácsi nagyon beszédes volt, gondolom unatkozik szegény egész nap. Majd nemsokára megérkeztünk a homokdűnékhez. Sajnos az évek során egy párat már benőtt mindenféle növény, de azért még maradt egy-kettő teljesen épen:) Az egyik domb tetején egy szőnyegporoló-szerű állványra régi, lyukas cowboycsizmákat akasztottak fel, ami elég jól nézett ki. Sétáltunk egy kicsit erre-arra, levettük a cipőnket a homokon, fényképezgettünk, úgyhogy jó volt, csak sajnos nagyon sok volt a bögöly. Az egyik megcsípte a szemhéjamat, a másik a fülemet, a harmadik pedig a vállamat, mondhatom kellemes élmény volt. Sebaj, a lényeg, hogy nem dagadtak fel és a viszketés is elviselhető volt.
Ezután elindultunk visszafelé Saskatoonba, de a néhány eltévedésünknek köszönhetően délután 5 helyett, 7-re értünk vissza. Utána még gyorsan összepakoltam, és 3/4 8-kor már úton voltunk Changgal Calgaryba.
Calgaryba az út, ha az ember betartja a sebességhatárt - amit egyébként képtelenség, mert túl erős idegzet kell ahhoz, hogy az ember százzal cammogja végig az utat -, akkor kb. 7 óra (megállás nélkül). Szerencsére mi este mentünk és nem volt forgalom és rendőrérzékelő radarunk is volt, így fél 3ra már Marknál voltunk. Persze így a szombatunk egy jelentős része az alvásra ment el, utána elmentünk egy kicsit vásárolgatni, este pedig beültünk egy hangulatos pubba sörözni, beszélgetni.
Vasárnap úgy döntöttünk, hogy egy kicsit körülnézünk Calgaryban. A belváros kicsit a filmbeli New Yorkra emlékeztet, bár biztos vagyok benne, hogy ez ahhoz képest semmi. Mindenesetre új érzés volt sok felhőkarcoló között sétálni, kicsit olyan volt, mintha körül lennék zárva. De azért szép volt, ahogy a teljes üvegfelületeken megcsillant a fény:)
Egy kis keresgélés után rábukkantunk a Calgary Towerre, ahonnan nagyon jó kilátás nyílik a várossa és még a Sziklás-hegységet is lehet látni, főleg, ha tiszta az idő. Alapvetően egy zárt kilátó része van, de egy helyen a padló üveggel fedett, így 192 m magasról közvetlenül nézhetünk a lábunk alá. Elég félelmetes volt, először alig merem rálépni, de utána a fiúk rávettek, hogy próbáljak meg rálépni, majd rájöttünk, hogyha ráfekszünk az üvegre, akkor lehet 'repülő' fotót csinálni, úgyhogy végül egészen megbarátkoztam a magassággal:)
Amikor befejeztünk a városnézést, megpróbáltunk visszajutni az autónkhoz, ami nem is tűnt annyira egyszerű feladatnak: először be kellett jutni a parkolóházba, majd megtalálni az autót, majd megtalálni a kijáratot végül pedig megtalálni a cetlit, amivel kijutunk. Mindegyik feladat nagyjából tízszer annyi időt vett igénybe, mint amennyit valójában igényelne, szóval jó móka volt:)
Este Leilaval, Jamessel és Mark lakótársaival elmentünk egy karaoke-bárba, ahol lehetett külön szobát foglalni, így nem kellett sok ismeretlen előtt égetni magunkat, viszont így remek volt a hangulat. Rendeltünk 5 literes söroszlopot és kifulladásig énekeltünk. Persze az örök klasszikusok sem maradtak ki, mint pl. az I'm a barbie girl, csak hogy egyet említsek a sok közül:D
A hétfői napot Banffban töltöttük, ami nagyjából egy órára van Calgarytól es gyönyörű hely. Kicsit olyan, mint Jasper, de valahogy mégis más. Nekem mondjuk Jasper jobban tetszett, Banff egy kicsit zsúfoltabb, de Banff városa nagyon hangulatos, kis síelő-falura emlékeztet:) Mivel nem volt túl jó az idő, nagyrészt autókáztunk és néztük a tájat. Elmentünk Lake Louise-ba is, ami tényleg szép, mint ahogy mindenki mondta. A tókülönleges kék és a partján közvetlenül magas hegyek vannak, mindenféle átmenet nélkül. El akartunk menni kenuzni is, de mire eldöntöttük, hogy megyünk elkezdett esni az eső és már indulni is kellett haza.
Namost a probléma itt kezdődött, ugyanis azt elfelejtettük, hogy mivel hosszú hétvége volt, mindenki ekkor indult vissza, így az egy órás út, legalább 3 órás lett vagy több. Mindenesetre jó későn értünk vissza Calgaryba, letettük Markot a lakásánál, magunkhoz vettünk egy kis kaját és elindultunk visszafelé. Persze nyilván este kellett egy tehervonatnak is nagyjából 25 percig cammognia, hogy véletlenül se érhessünk haza emberi időben. Végülis hajnali 4-re sikerült visszakeverednünk Saskatoonba:)
Azt hiszem ez a hétvége is nagyon jól sikerült és mindig emlékezetes marad:)
A héten a munkában nem volt túl sok tennivaló, bár csináltam egy kis tömegspektrometriát, ami egész jól ment, de ezen kívül csak a posteremen dolgozok, ami mondjuk éppen elég:)
Ma este moziba mentünk a többiekkel megnézni az Inceptiont, utána pedig jó kis pókerpartyt rendeztünk Changnál:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése